Séta az esőben

Itt vagyok, itt vagyok!
Megígértem, hogy elmesélem a mai napomat.
Mint már tudjátok, Apának reggel edzése volt.
Délelőtt elmentünk Anyával a boltba babakocsival.
A baj csak az volt, hogy nem csónakkal mentünk, pedig azzal talán
könnyebben boldogultunk volna.
Mindenhol hatalmas sártengerek voltak...
De azért szárazon hazaértünk.
Anya bement ebédet készíteni, én meg aludtam szokás szerint a teraszon.
Mikor Apa hazaért, még mindig álmodoztam a teraszon. Ebédre aztán felébredtem, bár inkább ne tettem volna.
Anya valami csúnya színű trutyit próbált belém tömni, de én határozottan ellenálltam!Paradicsomos, krumplis, májas trutymó! Fúj !
Célba értem, ugyanis a kedvenc tejbegrízemet kaptam helyette. Nyami-nyami!Finom volt!
Kaja után irány a város ! Dm-be a fotókért, meg egy-két kacatért.
Utána Papának vittünk tócsit, imádja.
Aztán már vártak bennünket Fruzsiék.
Sajnos nem sokat tudtunk sétálni, mert esett az eső.
Az esős délután miatt Fruzsiéknál bandáztunk.
Megpróbáltam náluk bejárni az egész nappalit, majdnem sikerült is,
csak hatalmas szekrényekbe ütköztem.
Uzsonnára csinált nekem is az Anyukája almát, meg kaptam babapiskótát.
Örültek, hogy ott vagyok, mert legalább egy picit eltereltem Fruzsi figyelmét a pocakfájásról.
Szegénynek sokat fáj a pici hasa, és sokat sír emiatt. De délután velem játszott, így nem sírt olyan sokat. Apukája csinált rólunk képet, majd ha megkapom, akkor megmutatom .
Apáért elmentünk este, aztán itthon minden a megszokott menetrendben zajlott.
Már két órája szundizok. Hagyom most már Anyáékat is aludni.
Majd holnap jelentkezem. Elöljáróban annyit, hogy Thomas Dettije jön hozzám reggel, délután meg Tündiék a gyerkőcökkel.
Szép álmokat!
Puszi
Nini